Life of a Teenage Girl

Sziasztok!

Jelenleg egy nagyon nehéz időszakon megyek keresztül.Nem elég,hogy tél van és hideg,amit nem mellesleg utááálooook,de még a barátnőim is kétségesek. Eddig is az volt a meggyőződésem hogy a szerelem nem létezik,ezt még fenn is tartom,de hogy az igaz barátság ne létezne,az már hihetetlen.Eddig minden eddigi barátságom kudarcba fulladt,de ezt már nem tudnám elviselni.
Elmondom hát a legelső barátságom kezdetét,menetét és a csúfondáros végét is.
Nos hát,volt egy legeslegjobb barátnőm,Vanda. Már 2 éves korom óta ismertem és azóta nagyon sok időt töltöttünk együtt sok mókával,csínnyel,viccel és ezer más felejthetetlen kalanddal fűszerezve.Megbíztam benne és mindent elmondtam neki,az összes titkomat rá mertem bízni,ami így utólag,hiba volt. A mi barátságunk,ahogy a többiben, a miénkben is voltak bőven viták,de a legrosszabb időszak 11-12 éves korunk körül következett be. A faluban ahol laktunk volt 3 lány,akik az úgymond "falu gráciái" voltak,azt hitték nekik mindent lehet és egy nap úgy döntöttek,hogy kicsinálnak.Hát mit mondjak,egy 12 éves lány biztos nagyon unatkozhat...
Az még hozzátartozó körülmény,hogy ők a falu iskolájába jártak a Vandával együtt,sőt egy osztályba is,én pedig a városi gimnáziumba,így az ő kapcsolatuk szorosabb volt.Vandát behálózták és a Vandának se kellett pisztolyt tartani a fejéhez,hogy kiadja a titkaimat és engem is. Egyik falunapi táncpróba után vártuk az egyik nőt,hogy megmondja a következő próba időpontját.Én leültem a sarokba...egyedül. Ők pedig összegyűlve az állítólagos Legjobb Barátnőm köré ültek és beszélgettek. Röhögtek és felém nézegettek,de soha nem gondoltam volna hogy miről is van szó. Megtudtuk az időpontot és így elmehettek,a kifelé tartó úton az egyik fiú fejbe dobott labdával hátulról amire mindenki (Vanda is!) elkezdett hangosan hahotázni.Nagyon rosszul esett,ezért kiszaladtam a kultúrházból,ám az úgynevezett "gráciafőnök" és utána csatlósai kijöttek utánam,mire az egyik a lehető legflegmább és leglekezelőbb hangon így szólt: "Te komolyan táncos akarsz lenni?"
Na mármost azt tudni kell,hogy ez egy titkos vágyam volt még 11 évesen amit csakis Vanda tudott. Erre köpni nyelni nem tudtam,de tudtam kitől tudják. Mire a másik megjegyzi: " Te?? Táncos? Ugyan már,botlábú senki!"...elrohantam,sírva. Képzelhetitek milyen érzés volt ez,amikor 11 évesen pár tinilány összetöri az álmaimat. Azóta nem táncoltam...
Utána sokat sírtam és vigasztalhatatlan voltam. Majd bosszú végett beléptem Vanda FB profiljába és nagyon csúnya és sértő szavakat írtam a "főgráciá"nak,aki szólt a szüleinek és a rendőrséggel fenyegetőztek. Nagyon megijedtem majd egy telefonhívás után anyu kényszerített,hogy menjünk el Vandáékhoz és kérjek bocsánatot,majd pedig a főgráciához. Zokogtam,de nem azért mert megbántam,hanem azért mert nagyon megijedtem. Utána természetesen ezt az egész faluban szétkürtölték és azóta is (4 éve) mindenki összesúg a hátam mögött. Utána a kapcsolatunk Vandával egyszer fenn,egyszer lenn kapcsolat volt.Sose békültünk ki igazán,mert mindig felhánytorgatta a múltat,vagyis soha nem bocsátott meg,ahogy én sem neki. De ez az ügy a mai napig lezáratlan,mert sose tudtunk őszintén beszélni és lezárni végleg ezt a dolgot.

Én és Vanda 7 évesen ( a sziklákon)

.
.
.
Sok időnek kellett eltelnie,hogy megint meg tudjak bízni egy barátban. De aztán kb. 1,5 éve az osztályunk klikkesedni kezdett és én körülvette magamat sok igazán jó baráttal,és fergetegesen múlattunk együtt. Ilyen volt például az osztálykirándulás,az elsősegély felügyeletek,könyvtár fosztás,macskázás,jégkásázás,hímfai kiruccanás,papírcsákó fejek,hülyékkel vagyok,a sok nevetés,poénkodás (és még ezer millió fontos pillanat) és ha bárkinek gondja volt vagy bátorításra volt szüksége akár pasi vagy más ügyben,azt meg tudtuk beszélni. Az én szemszögemből nézve egy bizonyos napig,minden megváltozott.Félreértés miatt összevesztem egyikükkel,kölcsönösen kibeszéltük egymást és ettől kezdve már nem voltunk igazak,voltak összetűzéseink és elkezdtünk szétszeparálódni 2-es csoportokra. B-D és R-K...nekem nagyon,de nagyon,de nagyon hiányoznak azok a pillanatok,amikor majdnem 1 óráig kerestük süvítő szélben az egyik keszthelyi barkácsboltok,vagy amikor cappuchinos és apentás páleszt ittunk,vagy a "hülyékkel vagyok" feliratú póló hosszúsága és annak félreértései...a sok nevetés,döngetés,ninóóózás,elsősegély...míg végül kialakult a BUZSI szövetség+testvériség. Ez az amit nem akarok elveszíteni,kompromisszum képeseknek kéne lennünk.Leülni és tisztázni,hogy ki kiről mit terjeszt,hazudik és kibeszél.Majd megbocsátani,mert véleményem szerint az IGAZ BARÁTOK megbocsátanak.
A legfőbb dolog ilyenkor az,ha őszintén és nyíltan leülnek a felek és megbeszélik,hogy elkerüljék a félreértéseket és újra összekovácsolódjanak,ahogy régen.
Véletlen folytán megtudtam pár dolgot,ami rettenetesen szíven ütött és azóta ZOMBIEEE vagyok,nem tudok semmire se koncentrálni és úgy érzem lelkileg haldoklom.Nyálas vagyok tudom,mert jelenleg is szappanopit nézek :D ... de a lényeg nem változott,csak nyálasan fogalmazok.
Ebben a zord és meggyötört világban nincs más támaszunk,mint a barátság,ami a szerelemnél is fontosabb. Egy olyan kapocs ami azok az emberek között jön létre akik szeretik és tisztelik egymást.
Nehéz lenne definiálni azt a szót,hogy BARÁTSÁG,mert ezt át kell élni,érezni kell.
Gondolj csak bele,kivel mennél jóól bebaszni,vagy kivel mennél el pasivadászatra,ha nem a barátaiddal. Higgy nekem,ki már mindent megtapasztalt,hogy a barátok nagyon fontosak,hiszen egész életen át tarthatnak,de csak rajtad áll,hogy tartós-e vagy sem.
xo Betty xo